Az utolsó túranapunkhoz értünk, ennek megfelelően fáradtan a sorozatterheléstől. Elsősorban lefelé kellett sok szintet mennünk, de a Bocca Villaghello-nál és a Bocca d’Usciolu-nál azért kellett egy kicsit felefelé is kapaszkodnunk. A terep kellemesnek volt mondható, főleg fenyők árnyékában túráztunk, nem voltunk úgy kitéve a tűző nap sugarainak.
Az utunk hetedik túranapja szerencsére nem volt annyira megterhelő, mint a korábbiak. A Bergerie d’Asinau menedékházból az utunk nagyrészt szintben haladt, Bavella nevű település előtt egy kisebb kaptatóval. Bavellában ismét részünk lehetett a civilizáció áldásaiból kész kajával és angol wc-vel. Innen már csak egy rövid, 5 km-es szakasz volt hátra egy komolyabb emelkedővel, ahonnan a Parili menedékházba érkeztünk be.
Usciolu-ból szokás szerint korán indultunk, és egy rövid, de nem túl megterhelő kaptató után meg is érkeztünk a gerincre, ahol bulderek során kellett áttraverzálnunk. Ez kitartott a Punta Scaddatta (1.834 m) csúcsáig, ahonnan az ösvény leereszkedett a Bocca di Agnone nyeregig (1.571 m). Innen tovább ereszkedtünk egészen a Ruisseau de Forcinchesi patakig, miközben átkeltünk egy gyönyörű pozzine-n. Az út a
A Prati menedékházat reggel 7-kor hagytuk magunk mögött és egy kellemes, lankás szakasszal indítottuk a napunkat. Ez nagyjából fél kilométer után átváltott sziklás-slab-es tereppé, ami kitartott a Punta Della Cappella (2.041 m) csúcsáig. Az ösvény innen stabilan ereszkedett a Bocca di Laparo (1.525 m) nyeregig. A terep nem volt kifejezetten nehéz, a magasság csökkenésével pedig a sziklás ösvényt földút váltotta
A San Petru di Verde menedékházat 10:40-kor hagytuk el. Az ösvény egy fenyőerdőn keresztül indult el, lazább meredekséggel. Körülbelül 3,5 km megtétele után kiértünk a törpefenyők szintjére, és itt az út is meredekebbé vált, a talaj pedig sziklássá változott.
Reggel kilenckor elindultunk a Gite U Fugone menedékházból, az ösvény egyből egy rövid kaptatóra vitt fel. Ez után egy rövid
Reggel kilenckor elindultunk a Gite U Fugone menedékházból, az ösvény egyből egy rövid kaptatóra vitt fel. Ez után egy rövid ideig szintben haladt, majd közel 300 métert ereszkedett. A terep nem nehéz, leginkább földes, néhol sziklás, közvetlenül az ereszkedés után pedig egy rövid szakaszon aszfaltozott úton halad. Az útvonal nagyrészt szintben megkerüli a Punta Ventosa tömbjét, majd lassú emelkedésbe kezd,
Reggel kelés 6:00-kor, indulás Vizzavonából 7:30-kor. Az ösvény eleje nem nehéz és erdős terepen halad, ami 1550 méteres magasságig tart. Innen egy bozótos réten kell továbbmenni az első mérföldkőig, az 1640 méteren található Bocca Palmente hágóig. A túraút innen ereszkedésbe kezd és elhalad a Bergeries d’Alzeta menedékház mellett, keresztezve több kisebb patakot. A Bergeries de Scarpacceghje-nél a terep sziklásabb és
Ferihegyről 21:00-kor indultunk és másnap hajnalban érkeztünk Ajaccio-ba. A városba a helyi transzferrel jutottunk be, és a reggeli után tettünk egy nagyobb sétát a Rue Cardinal Fesch-en, érintve Napóleon szülőházát, az ajaccio-i piacot és citadellát és a tengerpartot. Egy gyors bevásárlást és egy újabb étkezést követően vonattal mentünk tovább Vizzavonába, ahol az első éjszakánkat töltöttük, és ahonnan beszállni terveztünk a
A GR 20-at Európa legnehezebb hosszútávú túraútjai között tartják számon, nem véletlenül. Az útvonal Korzika szigetét szeli keresztül, Calenzanától Concáig egy 180 km-es szakaszon. Az ösvény gyakran halad át sziklás, kitett, biztos lépést megkívánó szakaszokon, teljesítését elsősorban a gyakorlott túrázóknak javasolják. Ebben az írásomban az utazásunk megtervezését és a felkészülésünket mutatom be.