Kazbek előkészületek

Kivonat

A Kazbek egy nyugvó rétegvulkán a Nagy-Kaukázusban, az Mtskheta-Mtianeti régióban, Oroszország és Grúzia határán. A maga 5054 méteres magasságával a második legmagasabb vulkáni csúcs a Kaukázusban. A megmászása kiváló kihívás lehet annak, aki járt már 3000-es, 4000-es csúcsokon és szeretnék kipróbálni magát egy magasabb terepen. A hegy megmászásához szükség van erőnléti és technikai felkészültségre is, ráadásul a túra mini expedíció jellege azt is jelenti, hogy nomád körülmények között, 3600 méteren kell megoldani a sátrazást.

Előkészületek

A Kazbek túrám szokás szerint izgalmasan kezdődött. Az út apropóját az adta, hogy a téli alpesi tanfolyamom után szerettem volna egy komolyabb, magasabb csúccsal is megpróbálkozni. Az eredeti tervben az Elbrusz szerepelt, mint Európa legmagasabb csúcsa, de az orosz-ukrán konfliktus ezt egy nagy lendülettel keresztülhúzta. Az idő pedig szűkös volt, a szezon erősen közeledett, de végül a MountanGo-nál találtam egy üres helyet a tíz fős mini expedíciójukra, a grúziai Kazbekre. A lényeges infókat egyeztettük, megbeszéltük, hogy valamelyik sátorban nekem is jut majd hely, úgyhogy az utat le is foglaltam. 

Mit kell tudni a Kazbekről?

A Kazbek egy nyugvó rétegvulkán a Nagy-Kaukázusban, az Mtskheta-Mtianeti régióban, Oroszország és Grúzia határán. A maga 5054 méteres magasságával a második legmagasabb vulkáni csúcs a Kaukázusban, az Elbrusz után (5642 m) és a harmadik legmagasabb Grúziában (a Shkhara 5203 méteres és a Janga 5085 méteres csúcsa után). A hegy több szempontból állít kihívást a mászók elé: egyrészt szükség van gleccserjáró ismeretekre és tudni kell kötélpartiban mozogni a megmászásához, másrészt az ötezer méter fölötti magasságának köszönhetően a levegő sűrűsége körülbelül a fele a tengerszinten megszokott mennyiségnek, ez pedig növeli a magashegyi betegség kockázatát és lassítja a feljutást. Így mindenképpen szükség van egy akklimatizációs túrára a csúcsmászás előtt.    

Ezután jött a felkészülés és a felszerelés vásárlás kérdése. Az edzéssel nem volt gond, a heti rendszeres falmászások és futások kellően karban tartottak az útra, ráadásul a Grossglockneren sikerült akklimatizálódnom is. Így bíztam benne, hogy fel fogok jutni a csúcsra.

Mit is jelent egy mini expedíció?

Röviden: magashegyi sátrazás önellátással. A terv szerint három éjszakát töltöttünk a Betlehemi ház melletti alaptáborban, 3650 méteren, ahol teljes mértékben magunkat kellett ellátnunk. A tábor meglehetősen nomádnak számít, az ivóvízről például saját magunknak kellett gondoskodnunk, zuhanyzási lehetőség természetesen nincs, és a mellékhelyiség is eléggé minimalista (akár a természet lágy öle).  A felszerelés nagyobbik részét a külön erre a célra kitalált duffel zsákban lovak vitték fel az alaptáborba (például a sátor, hálózsák stb.), míg a többit mi magunk cipeltük. Ezért a duffelek súlyát 15 kg-ban maximálták, aminek a technikai felszerelés (hágóvas, jégcsákány, magashegyi bakancs stb.) egy jelentős részét kitette. Úgyhogy spártaian kellett pakolni, fölösleges cuccoknak nem volt hely a zsákban. 

A felszerelés nagyobb kihívást jelentett, a megfelelő darabok kiválasztásában sokat segített, hogy személyesen beszéltem a túravezetőnkkel, Andrissal a MountainGo főhadiszállásán. Először is, magashegyi sátras expedícióra abszolút nem voltam felkészülve. Volt ugyan egy 0°C-os hálózsákom, ami szódával elmegy, de vennem kellett egy normális derékaljat, egy jó víztisztítót (mert gleccservizet csak úgy nem iszunk), duffel zsákot és rengeteg expedíciós kaját. Ja, és egy bakancsot. Korábbi magashegyi túrákra már ugyan beszereztem egy Scarpa Mantát, de nem bíztam benne, hogy az fent elég lesz, és nem fognak-e elfagyni benne a lábujjaim. Megfordult a fejemben a duplabakancs gondolata is, próbáltam is egy párat, de arra jutottam, hogy erre a túrára valószínűleg túlzás lenne, a későbbiekben pedig nem biztos, hogy ki fogom tudni használni. Úgyhogy végre megvehettem a régi nagy vágyamat, egy La Sportiva Nepal Cube-ot.

Kiutazás Grúziába

Magyarországról rendszeres fapados repülőjáratok viszik a látogatókat Kutaiszi kicsi, de szépen felújított repterére. Közvetlen járat az ország fővárosába, Tbiliszibe sajnos Budapestről nem indul, de egy átszállással ez a desztináció is könnyen elérhető. A nagyobb városok között emellett létezik vasúti közlekedés, de a vidék távolabbi pontjaira, például a Kazbegi régióba, vagy Mestiába csak autóval, vagy busszal lehet eljutni.

Szükséges felszerelés

  • Teljes aláöltözet, 2 garnitúra
  • Merino zokni, 2 garnitúra
  • Fleece
  • Pehelykabát
  • Hardshell kabát
  • Bélelt túranadrág
  • Esőnadrág
  • 2 – 3 pár kesztyű, extrém hideg időjárásra
  • Csősál
  • Sapka
  • Beszálló bakancs
  • Magashegyi C/D talpú bakancs
  • Jégcsákány
  • Hágóvas
  • Sisak
  • Karabinerek, 2 db
  • Pruszik
  • Gleccserszemüveg, vagy síszemüveg
  • Túrabot
  • Fejlámpa 
  • Kötél
  • Sátor
  • Derékalj
  • Hálózsák (-10 °C-os)
  • Vízszűrő
  • Gázfőző
  • Edény
  • Bögre
  • Termosz/kulacs

Az esemény előtt izzott a túra messenger csoportja. A mászás hetére meglehetősen nagy zimankót jósoltak a meteorológusok, rengeteg esővel, széllel és hóviharral. Ez nem sok jóval kecsegtetett, így a társaság két tagja az indulás előtt egy nappal vissza is mondta az utat. Az előző évben ráadásul az időjárás meghiúsította a csúcstámadást, ott a túl nagy meleg jelentette a problémát, amitől megszaporodtak a gleccserhasadékok és a kőlavinák. Úgyhogy a feljutásunk egyáltalán nem volt biztos, de akkor ez már nem tántoríthatott el, ha nem megy a Kazbek, akkor majd maximum Grúziában kalandozunk egyet. A lényeg, hogy készen álltam!

A Kazbek felbukkanó csúcsa Sztepancmindánál
A Kazbek felbukkanó csúcsa Sztepancmindánál

Szólj hozzá!