Kivonat
Előkészületek
A Grossglockner meghódítása eléggé döcögősen indult. Az eredeti terv szerint a márciusi téli alpesi túra résztvevőivel terveztünk visszatérni a Glocknerhez, hogy méltóképpen megmászhassuk azt, még 2023 nyarán. A terv jónak is tűnt, hiszen a csoportból mindenkinek volt már magashegyi tapasztalata, ráadásul a konkrét hegyről is. Meg is egyeztünk, hogy erről hamarosan egyeztetünk.
Miért pont a Grossglockner?
Először is azért, mert Ausztria legmagasabb csúcsa, és mint az ebben a szabadidős tevékenységben jellemző, a legmagasabbat meg kell hódítani, utána jöhet a többi. Másrészt személyes motivációként jött, hogy 2023 tavaszán én már jártam a hegyen, de a csúcsra nem jutottam fel, és akkor megfogadtam, hogy ez nem maradhat így. Harmadrészt pedig azért, mert a hegy magas, számolni kell az oxigénhiánnyal, az út technikás (C/D nehézségű via ferrata hóban, stb.), tehát kihívást jelent, de még nem akkorát, amit ne lehetne józanul felvállalni.
Eközben egy hirtelen ötlettől vezérelve az egyik termi edzésen megkérdeztem Rékát, akit néhány hónapja ismertem már a mászóteremből, hogy van-e kedve Glocknert mászni. Réka gyerekkora óta járta a Tátra bérceit, gondoltam érdekelni fogja a kihívás és a csapatot is jól kiegészítené. A válaszában nem is kellett csalódnom: „IGEN, IGEN, IGEN, IGEN, IGEN!” erős gesztikuláció és bólogatás kíséretében. Nincs más lehetőség, ezt össze kell hozni!
Na, itt jöttek a különböző akadályok. Egyrészt ment még a huzavona a volt főnökömmel, hogy mikor is nyerem el a szabadságomat, másrészt az ideális időpontot is meg kellett találni, amikor már nyitva van az Erzherzog menedékház, és fel is jutunk oda normálisan. Eredetileg június utolsó hétvégéjét és július első hétvégéjét jelöltem ki, de a korábbi csapatnak nem felelt meg ez a két időpont. Pech….
Mivel eléggé bekorlátoztam magamat én is erre a két dátumra, a bejáratott sziklamászó csoportomban is érdeklődtem, hogy nekik tetszene-e az ötlet, és jók-e a megadott időpontok. Az első lelkes ovációt gyors kijózanodás követte, és az „én is, én is, én is” válaszokat felváltotta a „sajnos ez mégsem fog összejönni” indok. Ekkor már beleszaladtunk a májusba, de csapatom még nem volt (Rékán kívül).
A megváltás végül tőle jött, ugyanis korábban már jelezte, hogy ha nincs vállalkozó szellemű egyén, akkor van néhány ismerőse, akiket érdekelhet a dolog. A lelkesedésem ekkor érte el a mélypontját, köszönhetően a korábbi visszautasításoknak, de gondoltam akkor is adjunk ennek egy esélyt, és ismerkedjünk meg a csapattal.
Szükséges felszerelés
A Grossglockner megmászásához egy kicsivel többre van szükség, mint egy egyszerűbb magashegyi túrához. Egyrészt nem árt egy magashegyi, C/D talpú bakancs, megfelelő aláöltözet, pehelykabát, héjkabát és héjnadrág, valamint egy bélelt kesztyű. Másrészt a nyáron is jelen lévő hó és gleccserek miatt szükség van technikai felszerelésre, ezek a következők: dinamikus kötél, sisak, beülő, gleccserszemüveg, hágóvas, jégcsákány, karabinerek, gleccsermentő felszerelés húzórendszerhez. Aki téli időszakban kísérli meg meghódítani a hegyet, annak nem árt beszereznie egy lavinafelszerelést (jeladó, lapát, szonda, stb.) is.
Így került a képbe Miki és Móni, a két sportember. Ők hárman Rékával kiegészülve már az egyetem óta ismerték egymást, ráadásul elvégezték az alapfokú sziklamászó és a tradmászó tanfolyamot is. Indításnak kifejezetten szimpatikus.
Személyesen először a Zöld kancsó sörözőben találkoztunk, ahol vázoltam a lehetséges útvonalakat, átnéztük a felszereléslistát, fixáltuk a dátumot a július 8-ai hétvégére, és ittunk egy sört. A terv: Mikiék autójával 7-én kiutazunk a Lucknerhausba, onnan egyből fel is túrázunk a Stüdlhüttébe. Másnap innen csúcstámadás, majd vissza a Stüdl-be, harmadik nap pedig irány az autó. Sima. Akkor én foglalom a szállást és minden ok.
Szállások a Grossglocknernél
A hegyet alapvetően menedékházak segítségével lehet megmászni, a vadkempingezés itt is szigorúan tilos. Kiinduló településnek legtöbben Kals-t, vagy Heiligenblutot választják, itt több hotel és panzió is rendelkezésére áll a túrázóknak. A hegyet Kals felől mászók számára a Lucknerhaus (1900 m), a Lucknerhütte (2240 m) és a Stüdlhütte (2802 m) állnak rendelkezésre. A Heiligenblut felől próbálkozók pedig a Glocknerhausban (2150 m), és a Salmhüttében (2630 m) találhatnak szállást. Illetve mindkét útvonalról elérhető az Erzherzog-Johann-Hütte (3450 m), Ausztria legmagasabb menedékháza. A menedékházakban jellemzően többágyas hálótermekben lehet megszállni, de van, ahol biztosítanak külön bérelhető szobákat. A szállások ára 15 – 30 EUR körül alakul a hálótermekben, a félpanzió pedig még ehhez 50 – 60 EUR extra. A hálózsákbetét, vagy hálózsák használata itt is mindenhol kötelező. A szállásokat érdemes hamar lefoglalni, mert a főszezonban a felkapottabb házak betelnek, illetve érdemes érdeklődni, mert több menedékház csak a június – szeptember időszakban tart nyitva. Továbbá itt is jellemző, hogy a magasság növekedésével együtt nőnek az árak, az Erzherzog hüttében például már a csapvízért is fizetni kell.
A közös megbeszélésen már amúgy is felmerült, hogy ha az idő nem ideális a Glockneren, akkor kitűzzük célnak a Grossvenedigert, és ha az egész Hoche-Tauern Nemzeti Parkban zimankó lesz, akkor a Dolomitok sincsenek annyira messze. Utána is néztem a Grossvenedigernek, szabad szállást is találtam, csak aztán jött egy komment a csoportban, hogy: „Olyan, mint a Mátra, csak havasabb…” Amúgy nem…. De ok, jogos a felvetés, akkor ne adjuk fel a Glocknert.
Végül jó pár e-mail és messenger üzenetváltás után sikerült fixálni a programot:
1. nap: kiutazunk, a Glocknerhausnál letesszük az autót és feltúrázunk a Salmhüttébe
2. nap: Salmhüttéből túra az Erzherzogig
3. nap: Erzherzogból csúcstámadás, majd vissza a Salmba
4. nap: a Salmból visszatúrázunk az autóhoz és jövünk haza
Na, a terv megvolt, az időpont lefoglalva, már csak a gleccserjáró ismereteket kellett elsajátítani. Erre a legjobb helyet a Városligetben, egy kieső kosárpályán találtuk meg.
Június 28-án a Pántlikánál találkoztunk, bevonultunk a teljes hegymászó felszereléssel a kosárpályára, és nekiestünk kötélbe kötést, húzórendszert, önmentést és minden más hasznosat gyakorolni. Mint ismeretes, a 40°C-os aszfalt közel ugyanúgy viselkedik, mint a -5°C-os firn… Az egyetlen hátráltató tényezőnk a fekete aranyhal-labrador keverék Murphy volt, akinek a bizalmatlanságát csak aktív labdázással lehetett valamiképpen enyhíteni. A szükséges készségeket mindenki kellően elsajátította (amennyire azokat a 40°C-os lapos aszfalton el lehetett), úgyhogy mehettünk haza, és várhattuk július 7-ét.