Kivonat
Előkészületek
A Dolomitok egy viszonylag régóta egyértelmű úti célunk volt, ezt a nappali falán lakozó gigantikus puzzle is tanúsíthatja, ami a Sassolungo tömbjét ábrázolja. Mivel Fanni már a két évvel korábbi karácsonyra megkapta tőlem a Dolomitok térképét, az utazást már nem tudtuk tovább halasztani.
Miért pont a Dolomitok?
A Dolomitok Európa egyik legfelkapottabb túraterepe és síközpontja. A közel 16.000 km2 területű hegység fő jellemzői a meredek, sokszor függőleges sziklafalak, az egyedi látványt nyújtó, csipkézett hegycsúcsok és keskeny, mély völgyek. A Dolomitok a népszerűségét leginkább a kis területen található, változatos tájainak köszönheti, lehet itt találni 3000 m magas hegycsúcsokat, tengerszemeket, karsztos formákat és gleccsereket is. A hegység összesen 18 darab 3000 m fölötti hegycsúccsal büszkélkedhet (ezekből a legmagasabb a 3343 m-es Marmolada), amiből többet kis rákészüléssel is meg lehet mászni. A térség központja Cortina d’Ampezzo város, de Bolzano és Belluno is jelentős települések.
A döntés utáni örömöt gyorsan felváltotta a szervezés izgalma, ki kellett találnunk, hogy pontosan hol szálljunk meg és milyen túrákat szervezzünk, mivel a hegységben ezernyi lehetőség volt a túrázásra. A bérelt apartmanunkat végül egy kisvárosban, La Villában találtuk meg, jó ár-érték arányban, mivel a környező „nagyobb” városok, mint Cortina, vagy Bolzano eléggé felkapottak és emiatt drágábbak is voltak. La Villa pedig jó kiindulópontnak tűnt a csillagtúrázáshoz.
Szállások a Dolomitokban
A hegyvidéken szinte végtelen szálláslehetőség várja az ide látogatni vágyókat, az egyszerű kempingtől az öt csillagos szállodáig, természetesen az árszínvonalnak megfelelően, erről a megfelelő oldalakon lehet tájékozódni.
Mivel egy felkapott magashegységről beszélünk, a szállásoknál mindenképpen meg kell említeni a menedékházakat, mint opciót. A Dolomitokban közel ezer menedékház épült a turisták kiszolgálására, segítségükkel könnyen szervezhetők többnapos, a településeket elkerülő vándortúrák. A szállás június végétől szeptember végéig tart nyitva, de néhány hely egész évben üzemel, főleg a síterepek mellettiek. A menedékházak átlagos költsége 45 – 60 EUR között van reggelivel és 60 – 80 EUR között félpanziós ellátással, hálótermi elszállásolással. A szállást érdemes előre lefoglalni, a felkapottabb helyek könnyen betelnek. Szállást továbbá azért is érdemes foglalni, mert a vadkempingezés az egész Dolomitok területén szigorúan tilos, aki ezt megszegi 100 – 500 EUR-s büntetésre számíthat. Mint a legtöbb menedékházban megszokott, az alváshoz saját hálózsák, vagy hálózsákbetét használata kötelező.
Ez után jöhetett a túrák konkrét megtervezése, de ezzel sem volt nagy gondunk, Fanni elég alapos szokott lenni e téren. A Rother túrakalauz és az Alltrails alapján kiírt tíz túraútvonal opciót, többek között a Tre Cime kört, a Sassolungo kört és a Sorapiss-tó túrát, aminek bőségesen elégnek kellett lennie. Úgyhogy már „csak” a felszereléslistánkat kellett frissíteni és elutazni.
Utazás a Dolomitokba
A legkézenfekvőbb megoldás az autó, a Dolomitok (Cortina d’Ampezzo) Magyarországról (Budapestről indulva) így kb. 8 – 10 óra alatt közelíthető meg. A többi megoldás eléggé komplikált. A repülés lehet opció, de ez jellemzően átszállással oldható meg, Bolzanoba például Berlinből, vagy Antwerpenből lehet közvetlenül eljutni, de Budapestről Verona és Innsbruck is minimum egy átszállást igényel, és onnan még el kell jutni a hegyekben. Opció lehet még a vasút, Bolzano kb. 11 – 12 óra alatt, Cortina 11 – 13 óra alatt érhető el.
A túrázós cuccainkhoz szerencsére nem sokat kellett hozzátenni, az elmúlt években az esszenciális dolgokat (normális bakancs, hátizsák, kabát, stb.) már beszereztük. Újdonságként viszont kaptam egy szép fehér hosszú ujjas, UV-szűrős felsőt (a bőrrák nem játék), és újítottam egy végtelenül kényelmes mászónadrágot. Így kellően felkészültnek gondoltuk magunkat a kalandra.
Szükséges felszerelés
A szokásos túrázáshoz használt eszközök (hátizsák, kulacs, réteges öltözködés stb.), ezeket nem részletezném. Ami mindenképpen ajánlott, a nagy szintek és a törmelékes terep miatt az egy magasszárú, vízhatlan, ideális esetben keményebb talpú túrabakancs. Szintén a meredek emelkedők miatt érdemes túrabotot is használni. A hegyvidéki gyorsan változó időjárás miatt minimum szükséges egy jó minőségű esőkabát és esőhuzat a hátizsákra, vagy poncho és esetleg egy esőnadrág. Ezeken kívül egy fontos dolgot kiemelnék: a nap elleni védekezést. A nap elleni védelemre alapból mindenhol szükség van, de különösen a 2000 m fölötti magasságokon az UV sugárzás is erősebb és a bőrt is jobban megterheli. Ezért, bármily szokatlan a nyári 30 °C-ba, érdemes hosszú nadrágot, hosszú ujjas felsőt és valamilyen fejvédőt viselni, a naptej nem elég.
Leutazás
Budapestről reggel 7 óra körül, vízzel és szendvicsekkel alaposan felszerelkezve indultunk. A terv szerint Szombathelynél léptük át az osztrák határt, majd Graz mellett el, Villachnál fordulás a Dráva völgyébe, Spittal an Der Draunál letérés Lienz felé, innen végig a Dráva völgyében Prato alla Draváig, az olasz határig. De itt még nem ért véget az út, Brunecknél terveztünk belépni a hegységbe, ahonnan már egyenes út vezetett La Villáig.
A haladás Ausztriában a vártnál lassabbra sikerült, az autópálya tele volt felújításokkal és az ezekből eredő sebességkorlátozásokkal. Ez alapból nem gond, de be tud kavarni, ha az ember megszokott egy tempót a pályán, és ahhoz nézi a távolságokat. Könnyen megszülethet az az érzés, hogy „Miért nem vagyunk már ott?”
A szuflából Klagenfurt környékén kezdtünk kifogyni, nekem szükségem volt arra, hogy ne a forgalomban legyek, Fanniban pedig szépen lassan felszínre tört az éhség. Az időzítés jó volt, pont le tudtunk hajtani a Wörthersee-hez, aminek a partján azért könnyebb elvonatkoztatni az autóforgalomtól, mint egy autópálya pihenőben, ráadásul igényesebb kaját is adnak.
Egy kis bóklászás és keresgélés után találtunk is egy thai-jellegű éttermet, a Thaleriumot. Itt gyorsan kértünk egy-egy lattét, hogy enyhítsük az éhségérzetet, aztán tüzetesebben szemügyre vettük az étlapot. Fanni massaman currys csirkét rendelt (a választást gyorsan letudta, ez az egy kaja nem csípett), én pedig zöld curryt kértem, amit halgolyókkal és thai padlizsánnal szolgáltak fel (eddig nem tudtam, hogy létezik thai padlizsán). De az étel és a hely is kiváló volt, sikerült a feltöltődés.
A kaja után nem időztünk sokáig, indultunk is tovább, de most már Fanni ült a kormányhoz. Ez így is maradt kb. Lienzig, mert a település előtt elkezdett szakadni az eső és ő meg nem szeret a zuhogó esőben száguldozni (vagy araszolni). Az időjárás kábé így is maradt La Villa-ig, úgyhogy további megállókat már nem iktattunk. Sajnos így az időjárásnak köszönhetően még keveset láttunk a Dolomitok tömbjeiből, de arra még úgyis maradt hét napunk.
Az apartmanunkat (Apartements Precalalt) viszonylag gyorsan megtaláltuk, persze La Villa nem is egy akkora település, hogy órákon át bolyongani lehetne benne. Tőlem már a parkolóban kapott egy plusz pontot, mert egy sípálya aljában építették fel, reggelente láttuk is a felvonók indulását. Az épület alpesi stílusa láttán egyébként inkább éreztem magam Murauban, mint Olaszországban. Erre az érzésre ráerősített, hogy a házinéni először németül szólított meg minket, de aztán gyorsan áttért az angolra.
A szállásunk belülről meglepően tágasnak bizonyult, a szobák tiszták és rendezettek voltak. Külön tetszett, hogy a hálónk ajtaja egy teraszra nyílt, ami mellett néha megjelent egy-két ló legelészni. Az egyetlen furcsaság a szállással kapcsolatban, hogy sem wc-papírt, sem mosogatószert nem adtak hozzá, erről a vendégeknek kellett gondoskodniuk, bár ezt előre leírták az online foglalásnál. Problémát természetesen nem jelentett, de nem ez volt a megszokott.
Az apartmanban gyorsan kipakoltunk, befoglaltuk a szükséges szekrényeket, kiraktuk a komódra az esőriasztó kabalaként magunkkal hozott társast, és leültünk gyorsan benyomni egy Smack-levest. A hangulatunkra rányomta a bélyegét az elhúzódott utazás és a nem túl ideális időjárás. Ha egész héten esni fog – gondoltuk -, akkor kérdéses, hogy mit fogunk tudni kezdeni magunkkal egy alapvetően túrázáshoz ideális terepen. Márpedig az előrejelzés sem sok jóval kecsegtetett. Mindenesetre annyiban maradtunk, hogy Fanni reggel amúgy is korábban kel, megnézi, hogy milyen az idő. Ha jó, akkor kelt engem is minél hamarabb, összepakolunk és megyünk túrázni. Ha nem, akkor pedig marad a kabalafunkcióját vesztett társas.